Hanna Marin

Csoportod:

Hazug

korod:

tizennyolc év

születési hely + idö:

Rosewood, 1994. március 7.

Titulusod:

~the beautiful liar~

Jellemzésed:

Hát mit is mondhatnék... Megjártam ezt-azt. Sokan elkönyvelnek valami elkényeztetett, megközelíthetetlen cicababának, egy bálkirálynőnek, aki még a cipőjét sem tudja bekötni. Szőke, olykor hullámos, hosszú, vagy épp vállig érő szőke hajam van, amit többnyire azért kibontva hordok. Mindehhez jön az a tény is, hogy a szemem kék, és elég bájos a pofim.
Ez csak a látszat, sokan lehet már nem is emlékeznek a duci Hanna-ra, aki voltam. Volt rajtam jó pár fölös kiló, amit a szüleim válásakor szedtem fel. Nehéz időszak volt. Csak kajáltam, nem volt jobb dolgom, mint enni a színes cukrokat a habos-babos sütikkel. Aztán megváltoztam! Egy szebb lány lettem, népszerűbb is talán, de ez nem jelenti azt, hogy jobb ember lennék. Nehéz munka volt. Kegyetlen volt lemondani a finom falatokról, de megérte! Újra végigcsinálnám. Büszke vagyok arra, ahogy most kinézek. A divat, a vásárolgatás, a szép cuccok, mind a mániámmá váltak. Minden ruha, kiegészítő, cipő passzol egymáshoz, és nem hagyom el a házat hanyagul. Ha mégis megtenném, akkor ott nagy a baj!

Jellemzésed:

Elég összetett személyiség vagyok, titkokkal, de mégis szókimondással. Nem játszom meg magam, nem is tettem soha, mint megannyian. Nem mutatom másnak magam, mint aki vagyok. Ugyanaz a Hanna vagyok, mint régen, kicsit talán megedzett az élet, Alison, és A. Magamhoz képest segítőkész vagyok és szerintem kedves, talán olykor elnéző és elfogult. Ez főleg Mona-ra, Lucas-ra és Caleb-re igaz. A barátaimat megvédeném bármi áron. Bátor vagyok, néha meggondolatlan, makacs és ami a szívemen az a számon. Nem akarok bajba keverni másokat, de sokszor belőlem is előtör a gonosz Alison gén. Ez mindenünkben benne van és bizonyos helyzetek előhozzák. Mindenről meg van a saját véleményem és nem is hallgatom el. pl. apa új felesége és az a Kate. Az, hogy milyen voltam régebben, milyen volt Ali, inkább ne is beszéljünk róla. Nem szeretem az igazságtalanságot, ha valakinek nincs humora. Mindenki fogadjon el olyannak, amilyen vagyok!

Elötörténet:

1994. március 7-én láttam meg a napvilágot. Én voltam a szüleim egyetlen gyermeke, így mint egyke megkaphattam mindent, elkényeztettek. Én voltam a szemük fénye. Az egész olyan volt, mint egy álomban. Anya, apa, én a kis aranyhajú hercegnőjük.
Persze egy álom sem tart örökké, hisz felébredünk. Minden családban elérkezik egy bizonyos mélypont, amit csak némelyik él túl. Sajnos a miénk egy nem működővé fejlődött vissza és a szüleim elváltak. Én anyával maradtam és ő nevelt. Nem volt könnyű.
Túlsúlyos voltam. Ez egy újabb nehéz időszak volt, amire nem szívesen emlékszem vissza. A válás megviselt, felszöktek a kilók, minden bánatomat cukorkákba és sütikbe folytottam. Nem tudtam nemet mondani egy jó kis rántott vagy sült szeletnek sem. Rengeteget küzdöttem a kilóimmal még bulémiás is voltam. Elmentem egy fogyitáborba is. Az egy igazi kínzás volt. De szerettem volna úgy kinézni, mint a barátnőim. Emily, Aria, Spencer, Alison és én szinte elválaszthatatlanok voltunk. Mi így öten együtt nőttünk fel, és nem akartam elmaradni tőlük. Féltem, ha nem leszek elég szép és népszerű, akkor majd eldobnak engem. Kinek kell egy duci Hanna, ahogy Alison mindig emlékeztetett rá, hogy nem vagyok tökéletes modell alkat.
Mindent tudtunk a másikról, szinte a titkaik tartottak össze minket. Meg is látszott, hogy ebben a barátságban nem volt mindenki egyenrangú, főleg így most visszagondolva. Akkoriban Alison magabiztossága és bátorsága mindannyiunkat elvarázsolt. Ő tartott össze minket, de a zsarolás sem állt távol tőle, hol bátorított, hol felnyitotta a szemünket, hol pedig valami bajba vagy egy buliba ráncigált minket. Legféltettebb titkainkat osztottuk meg Alisonnal, aki azonban nem mindig tartotta meg azokat.
Belerángatott minket a Jenna ügybe is. Sok dologra már szinte kényszerített minket.
Aztán eljött az a nap, mikor Spencerék pajtájában tartottunk egy bulit. Iszogattunk kicsit, beszélgettünk, jól éreztük magukat, míg nem arra ébredtünk, hogy Alison eltűnt. Nem találtuk sehol, kétségbe estem és ez az egész nagyon megviselt. Akármilyen dög is tudott lenni, Ali mégiscsak a barátunk volt! Ötletem sem volt, hogy hová lett, mi lehet vele, elrabolták-e.
Az eltűnése után a többiekkel eltávolodtunk egymástól. Valahogy a minket összekötő kapocs már nem volt meg és a tetejébe még Aria is elköltözött egy évre Izlandra.
Egy év elteltével Alison-ról semmi hír nem volt. Velem persze nagyot fordult a világ. A kis duci Hanna-ból „menő” Hanna lett, a legnépszerűbb lány az iskolában.
Szinte nem is beszéltünk a többiekkel, mígnem Aria visszajött Rosewood-ba és feltánt a színen A. Fogalmunk sincs azóta, hogy mi folyik itt, velünk. Ki lehet pontosan A. Vagy hogy kik alkothatják ezt a csapatot. Mindenki gyanús és senki sem bűnös, de nincs egy ártatlan sem. Hazugságok, igazságok, kérdése, homályos, hihetetlen válaszok. Ez a káosz jellemzi az életünket. Újra barátok vagyunk.
Korábban az egyik legmenőbb srácnak számító Sean barátnője lehettem, akiért mindig is epekedtem, de ez a kapcsolat nem működött. Aztán találkoztam a különc és szinte neveletlen Caleb-bel, akit azóta imádok.
És hogy mi a helyzet most? Nem tudom! Az -A féle zaklatás nem ért véget, és a lehetséges jelöltek listája egyre bonyolultabb. Mona, Jenna, Gareth, Ian, Melissa, Lucas, mindenki felkerült már a listára, de biztosra sosem mehetünk. Legutóbb már az ijesztő gondnok is gyanús volt.
Valaki segítsen!