Blair Cornelia Cross

Csoportod:

Hazug

korod:

Tizenkilenc

születési hely + idö:

New York, 1993.12.08

Titulusod:

Crazy Little Princess

Jellemzésed:

Külső… Mit is mondhatnék el a külsőmről? Lássuk csak… Szemeim gyönyörű csokoládébarna színűek és talán enyhén mandulavágásúak. Mindig gyönyörű szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember veséjébe látnék, kitudja talán ettől annyira figyelem felkeltőek. Szemöldököm szépen ívelt és természetes formájú, ami arcom bájos vonásait még jobban kiemelik. Ajkaim közepesen teltek és formásak, de alsó ajkam egy árnyalatnyival talán teltebb. Tipikusan modell alkat vagyok a magam 165 cm-vel és tökéletes alakjával. Lábaim hosszúak, és formásak, amelyeket elég sokat mutató ruhadarabokkal szoktam kiemelni. Hajam mindig is nagyon hosszú volt, ez most sincs másként, körülbelül a hátam közepéig érhet. Csillogó természetes gesztenyebarna színben pompázik és az esetek többségében göndör tincsekben keretezi az arcomat. Bőröm makulátlan és bársonyos tapintású. Járásom könnyed, kecses az állandó magas sarkú cipellők hordásának köszönhetően. A ruhatáramban megtalálhatóak kisebb számban a farmerok és pólók, de azokból is a divatosabb fajta az esetleges olyan alkalmakra, amikor a szoknya nem éppen a legmegfelelőbb öltözet. Túlnyomó részt azonban a csinos, nőies ruhákat, és a hozzájuk illő magas sarkú cipellőket részesítem előnyben. Amikor sminkkelem magam akkor általában a természetes színeket szeretem használni, de persze akadnak néha kivételek is.

Jellemzésed:

Soha nem voltam az a fajta ember, aki körül megállt a víz. Szeretem, hogy ha a zajlanak a dolgok körülöttem, de azt még inkább, ha én vagyok a középpontban. Imádok az emberekkel úgy játszani, mint a macska az egérrel. Minden lehetőséget és alkalmat kihasználok, hogy elérjem a céljaimat. Nagyon céltudatos és soha meg nem hátráló típus vagyok, aki ha kell ártatlan, védtelen kislány; olykor komoly felnőtt; hol pedig igazi végzet asszonyává változik... és ami a legfontosabb, sohasem tudhatod, épp melyik énemmel állsz szemben. Nagyon tudok szeretni, de ha valaki megbánt azzal kegyetlenül viselkedek. Hűséges vagyok mind a kapcsolataiban, mind az ígéreteiben. Nem egyszerű tőlem megszabadulni, mert megdöbbentően makacs a természetem. De mind ezeket leszámítva, mindenkihez van egy-egy kedves szavam, vagy éppen mondatom. Tudom kivel, mikor és hogyan kell bánni. Hatalmas önuralommal rendelkezem, és könnyen leperegnek rólam a dolgok. Ha valamit a fejembe veszek, akkor addig járok utána, ameddig meg nem szerzem. Attól, hogy néha magamra öltöm a szívtelen „jégkirálynő” állarcát még én is vágyom arra, hogy szeressenek és legyenek barátaim, és szerelmem, aki meg is érdemel.

Elötörténet:

Az egész egy zűrös kora nyári estével kezdődött. Sokszor veszekedtem akkoriban a barátommal, de az más volt. Akkor kibukott belőlem a kapcsolatunk végét jelző szó. Szakítás. Mi értelme egy olyan kapcsolatnak, amiben egyikünk sem boldog? Na de lényeg a lényeg, hogy nem sokkal a szakításunk után, apám egyik partnerének szórakozóhelyén kötöttem ki. Teljesen mindegy volt, hogy hová csak el akartam bújni a világ és legfőképpen a volt pasim elől. Az a hely pedig pont erre szolgált. Legnagyobb meglepetésemre bent találtam a tulajt, aki éppen egy ízlésesen erotikus műsort szemlélt. Sietős léptekkel sétáltam oda a meglepően fiatal és dúsgazdag pasihoz, majd egy kecses mozdulattal lehuppantam mellé.
- Jó estét, Chuck. Ugye nem bánod, ha leülök? – néztem rá nagy boci szemekkel.
Egy pillanatra megdöbbent amikor megpillantott és feleszmélt, hogy ki is vagyok valójában, de ezt a reakciót gyorsan felváltotta egy elégedett mosoly.
- Dehogy is Blair. Örülök, hogy láthatlak. Mi járatban errefelé? – kérdezte gyanakvó arckifejezéssel miközben az arcomat fürkészte.
Erre most mégis mit lehet mondani? Ha nem mondom el az igazat, akkor talán azt gondolhatja, hogy egy hazudós nőszemély vagyok, ha meg elmondom, akkor meg… az olyan fura nem? De végül is nem titok ami történt, előbb vagy utóbb úgy is kiderül. Akkor meg inkább tőlem, mint mástól.
- Ami azt illeti éppen most szakítottam a barátommal, és el akarok tűnni a figyelő szemek elől. Ez a hely meg pont arra való nem? – néztem mélyen a szemébe, miközben az enyémben huncut fény csillant meg.
- Végül is minden csak nézőpont kérdése, kislány! – kacsintott rá miközben egy szexis félmosoly jelent meg az arcán.
Ameddig a színpadon zajló eseményeket figyeltük, egy-két pohár pezsgőt is megiszogattunk, aminek az lett a vége, hogy a maradék gátlásomat is levetkőzve, csak azért, hogy bebizonyítsam, mennyire merész kislány vagyok, felmentem a színpadra és egy light-os sztriptízbe kezdtem bele. Nem történt semmi eget rengető, hiszen a fehér neműk fent maradtak, de ez akkoriban elég nagy dolognak számított már így is tőlem.
Szépen lassan és kecsese letipegtem a színpadról és egy fülig érő mosollyal sétáltam hozzá.
- Azt hiszem, jössz nekem egy fuvarral! – nevettem rá önfeledtem
- Én is úgy hiszem. – felelte elismerően.
Ami ez után következett, talán mind a kettőnket meglepte. Ki tudja miért, talán a túl sok pezsgő miatt, vagy amiatt, hogy túl közel kerültünk egymáshoz az este és az eddigi ismeretségünk során, de a kocsija hátuljában a sofőr figyelő szemei elől elrejtve egész szépen egymásba gabalyodtunk.
Ujjaim végigszántották barna haját, miközben ő éppen azon mesterkedett, hogy az ölébe húzzon. Sietős csókokat váltottunk, szinte majd felfaltuk egymást. Imádtam, ahogy csókolt, mintha muszáj lenne, mintha beleőrülne abba ha nem tehetné meg. Kezei elindultak meztelen hátamon ami a ruhám engedni láttatott, és én felnyögtem ahogy megéreztem magam alatt kemény férfiasságát. Csípője köré font lábaimmal még közelebb préseltem a testem az övéhez, és még inkább elmélyítettem a csókunkat. Játékosan megharaptam az alsó ajkát, majd nyelvemmel végig simítottam rajta. Ahogy egy szusszanásnyi időre eltávolodtunk egymástól, végigsimítottam a testére feszülő ingén, ujjaim végig követték az izmokat a nadrágja széléig, az agyam pedig már rögtön megalkotta a képet arról, hogyan is nézhet ki meztelenül. Hozzá dörgöltem a csípőmet, mire a levegő sziszegve szakadt fel a mellkasából.
- Akarom Chuck! Téged akarlak! – leheltem, miközben magamba szívtam a vágyakozással teli illatát, amitől csak még erősebb lett bennem a vágyakozás iránta.
Egy hirtelen mozdulattal megragadta a combomat, majd az egyik kezével felfedező útra indult a testem egész területén.
A kettőnkből áradó vágy, súlyosan, nedvesen és kéjesen töltötte be a levegőt. Egészen addig a pillanatig amíg mind a ketten át nem léptünk a gyönyörök kapuján. Ez az együttlét döbbenetesen érzéki volt, mintha ez az egész éppen olyan különleges lenne számára, mint amilyen nekem volt.
Vadul csókoltam és az újaim továbbra is izzadtságtól nedves hajába túrtak. Átölelte felforrósodott testemet, arcát a nyakam selymes hajlatába temette. Hosszú ideig maradtunk így, egymást ölelve. Végül kellemes együttlétünket egy gyengéd csókkal szakította meg, amely egyszerre volt érzéki és mégis nyugtató.
Miután vége szakadt a csókunknak, kábultan és boldogan mosolyogtam. Chuck kisöpört egy nedves tincset az arcomból, majd gyengéd fürkésző tekintettel nézett mélyen a szemembe.
- Annyira nem akarom megtörni ezt a pillanatot. – suttogta lágyan és bocsánatkérőn.
- De…? – néztem rá kérdő tekintettel
- Haza kell vigyelek most, különben nem leszek rá képes később. – felelte még mindig vágytól izzó hangon.
- Ó –böktem ki frappánsan
Éreztem, ahogy minden egyes múló pillanattal alább esik a vágy amit az imént éreztem, de tudtam azt is, hogy ennek itt nem lesz vége. Legalább is hosszú távon.
Amikor elértük a házunkat, már mind a ketten visszarendeződtünk a kis világunknak megfelelően, és mielőtt még végleg búcsút inthettem volna ennek az igazán mámoros éjszakának, még egy utolsó gyengéd puszit leheltem Chuck arcára, végül pár kecses mozdulattal kiszálltam az autóból és már úton is voltam a jól megszokott életem felé, amit az előbbiekben véghezvitt tettünkkel dobtunk sutba.