Anne Parkinson ~ kész

Csoportod:

Hazug

korod:

tizenhét

születési hely + idö:

New York, 1995. július 25.

Titulusod:

Just a „good” girl

Jellemzésed:

Hosszú, barna hajam van, bár voltak időszakok, mikor rövidebb volt. Legtöbbször kiengedve hordom, enyhén hullámosan vagy egyenesen. A hangulatomtól szokott függeni. Szemem sötétbarna, szinte már fekete. Enyhén szoktam sminkelni, szemceruza, szempillaspirál és egy természetes hatású, enyhe szemhéjpúder. Jól állnak a feltűnőbb színű rúzsok, mint például a piros, vagy a sötétebb barna.
Imádok öltözködni, rengeteg ruhám és cipőm van, ha csak tehetem, tovább bővítem a ruhatáram. Külön gardróbszoba is van számomra a házban. Ne kedvelem a nagyon feltűnő darabokat, viszont imádom a koktélruhákat és a nadrág-póló/ing kombinációt. Bár nem az extra magas sarkú cipők a kedvenceim, azért azokat is felveszem néha, mivel csak 168 cm magas vagyok. Szeretem a fekete és a fehér darabokat, a ruháim nagy részén ez a két szín a domináns.

Jellemzésed:

Sokan kezdik úgy ezt a részt, hogy kedves, okos lány vagyok. Nos, én kihagyom inkább a kertelést. Kiskoromban jó kislány voltam, aztán miután a szüleim elváltak 12 éves koromban, én teljesen megváltoztam. Mondhatni lázadtam. New Yorkban rengeteg balhéban voltam benne én is, amik után mindig anya jött értem a rendőrségre. A jegyeim sosem voltak szörnyűek, az átlagom mindig a négyes körül ingadozott, és jelenleg is arrafelé van. New Yorkban én voltam az egyik menő csajszi a suliban, mert mindig azt tettem, amit akartam. A barátaim pedig nem az a társaság voltak, akik a megjavulás felé húztak volna. Nem, pont ellenkezőleg. Együtt jártunk bulizni, szinte mindennap. Sokszor az esték felére nem is emlékeztem, így történt az is, hogy 16 évesen teherbe estem. Ez után költöztünk Rosewoodba. Az itteni suliban nem a menő csaj vagyok. Senki sem tudja a múltamat. Nem beszéltem róla senkinek. A sok fekete ruhám miatt itt sokan az emós lánynak gondolnak, pedig ez nem így van. Csak meg kéne ismerniük. Érdekes, hogy már egy éve lakunk itt, de alig vannak barátaim. Pedig megváltoztam, a természetem már nem az a hatalmas lázadó. Talán az a baj, hogy nem vagyok valami nyitott. Pedig, ha valaki megismerne, tudná, hogy egy normális csaj vagyok...

Elötörténet:

1995. július 25-én születtem New Yorkban. a szüleim ügyvédek, bár 12 éves koromban elváltak. Egészem addig egy álomgyerek voltam. Mindent úgy csináltam, ahogy a szüleim kérték, igazi jó kislány voltam. A válás után apám teljesen megszakította velem a kapcsolatot, talán ez is lehet az okozója annak, hogy mennyire megváltoztam. Egy olyan korszak következett az életemben, mikor csak a balhé volt fontos számomra. Minél több felfordulás, hátha akkor apa felfigyel rám. New Yorkban loptam, és egyszer-kétszer le is buktam vele. Apukám pedig semmit sem reagált. A suliban én voltam az egyik menő csajszi. Mindenki irigyelt, mert egy egyetemista srác volt a barátom, azt tettem, amit csak akartam, ráadásul még a jegyeim sem voltak annyira szörnyűek. A barátaim sosem ösztönöztek a javulásra, pont ellenkezőleg. Minden este más buliban voltunk, és ittunk, ameddig csak bírtuk. Aztán, mikor 16 éves lettem, túl sokat ittam, és nem voltam önmagam. Másnap a barátom mellett ébredtem, hatalmas hasfájással. Rákérdeztem, hogy mi történt, de ő csak annyit mondott, hogy az, amit már rég várt tőlem, aztán ott hagyott egyedül valamilyen hotelszobában. Féltem. Féltem, hogy mi van akkor, ha terhes leszek? A fél jövőm lepörgött előttem, aztán otthon mindent elmeséltem anyának. Rögtön, amint ki lehet már mutatni a terhességet, leteszteltünk. A félelmem beigazolódott. Anya erőltette az abortuszt, de én belebetegedtem volna, ha nem adhatom meg a lehetőséget a babának, hogy felnőjön, így megszültem, és egy árvaházba adtuk. Ez után teljesen más szemmel néztek rám a suliban is. Már nem voltam népszerű, mindenki arról beszélt, hogy miért halasztottam évet. A sulinak új népszerű lányai voltak, következett a szőkék korszaka, és utólag meg tudtam, hogy az egyikük az én gyermekem apjával kavar. Anya úgy döntött, hogy nem jó nekem ott maradni az iskolában, és a városban, ezért pár nappal 17. születésnapom előtt Rosewoodba költöztünk. Az iskola teljesen más volt, mint amihez hozzászoktam. Rengeteg dolog történt négy lánnyal, akiknek a barátnője meghalt. Nem tudom, hogy mik lehettek akkor, de az biztos, hogy itt is megvan mindenkinek a saját háttere és titkai. Legalább itt nem az a téma, hogy terhes voltam. Az miatt viszont, hogy nem vagyok túl nyitott, és a ruháim nagy része sötét színű, mindenki emósnak tart. New Yorkban senkit sem zavart a stílusom, az összes barátom így öltözködött. A farmer fehér felsővel volt a jellemző ránk. Itt mindenki máshogy öltözik, sok a színes ruhadarab. Talán ha összebarátkoznék valakivel, akkor ragadna rám valami ebből a stílusból…